2015. január 17., szombat

Every memory is painful



Több mint egy hét telt el, Castiel pedig még mindig a raktárban ücsörgött láncokkal a kezein. Minden egyes nap ugyan úgy telt; a vadász elment a raktárból, visszajött, megkínozta Cas-t, majd lefeküdt aludni a sarokban álló koszos matracra. Megkínozta, de nem ölte meg. Úgy érezte, hogy van valami fontos, amiről az angyal tud, ezért hagyta életben. Meg amúgy is, szerette látni, ahogy a férfi szenved a kezei között, élvezte a kínzását. Cas sosem beszélt a kínzások közben. Csak ült csendben, összeszorított ajkakkal és várta a halált. Dean mindig mosolyogva mártotta meg a tőrt Castiel combjában, vagy ejtett hegeket az arcán, hiszen tudta, hogy másnapra minden sebét begyógyítja és kezdheti elölről az egészet. Újra és újra.

Ez a nap viszont különbözött a többitől. Dean nem jött vissza a raktárban akkor, amikor általában szokott. Cas kapva kapott az alkalmon és a napokkal ezelőtt elcsent dróttal próbálta kinyitni a kezein levő bilincsszerű zárat. Egy kattanás, és a kezei már fel is szabadultak a súlyos vasláncok alól. Most a lábai következtek. Miután kiszabadította azokat is, kinyújtóztatta magát, majd észre vett pár hibát a falon lévő jelekben, amiknek meg kellene gátolni, azt, hogy ő egyszerűen, csak eltűnhessen. De nem tűnt el. Türelmesen várt, a raktár sötétjében. 

Dean késő éjszaka ért vissza. Bűzlött a női parfümtől és az olcsó whisky szagától. Amikor belépett az épületbe, először észre sem vette a gazdátlan széket és a földön heverő láncokat. Kifárasztották őt az éjszaka örömei. Az ágya felé botorkált éppen, amikor Castiel a sötétből előtűnt előtte. Dean előkapta az angyal pengét, de Cas gyorsabb volt. A tőr visszhangozva zuhant a földre, Castiel pedig a falhoz taszította a vadászt. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Cas nem tudta nem észre venni a rúzsfoltot Dean nyakán. Újra a falhoz csapta a férfit, majd mutató- és középsőujját a Winchester fiú homlokához nyomta. Dean szemei fennakadtak, és zihálva kapkodott levegőért.


„Mi vagy te?” „Isten egyik angyala” „Miért mentene ki engem egy angyal a pokolból?” „Jó dolgok történnek, Dean. Vagy talán úgy gondolod, hogy nem érdemled meg a megváltást?”

„Sammy ne! Ő, Castiel!”

„Cas, emlékszel Pamelára? Tudod, akinek kiégetted a szemét. Az TÉNYLEG igazán jó buli volt.”

„Fellázadtam, üldöztek és mindez csak is miattad történt!”

„Te más vagy” 

„Kissé túl közel kerültem az emberekhez, a küldetésem során. Hozzád.”

„Azért lázadtam fel, hogy te csak úgy oda dobd magad Mihálynak?!”

„Dean és köztem van egy szorosabb kapocs.”

„Hé, seggpopó!” „Seggpopó?”

„Castiel, hallgass rám! Egy család vagyunk! Meghalnék érted, és párszor majdnem sikerült is.”

„Srácok, ő Cas! Rohadt sokszor segített rajtunk, vérzett értünk!”

„Castiel most nincs itt. Ő kedvel téged.”

„Nem tudom, a te pasid volt előbb, kérdezd meg te”

„Sajnálom Dean.”

„Hol van az angyal?”

„Cas.” „Dean” „Végre, hogy megtaláltalak. Minden este imádkoztam hozzád, minden este Cas!” 

„Haza megyünk Cas!”

„Azért tettem, hogy megvédjelek tőlük, Dean”

„Nem tudtam neked megmondani, hogy nem akarok haza menni”

„Nem fogom bántani Dean-t!”

„Cas, egy család vagyunk. Szükségünk van rád. Szükségem van rád!”

„Castiel, öld meg! Ne add fel ezt az egészet, egy ember miatt!” „Képtelen vagyok rá, sajnálom”

„Dean, mit műveltél?”

„Cas, ígérj meg nekem valamit.” „Természetesen, bármit.” „Ha újra átállnék a rossz oldalra, végezz velem” „Dean-”

„Mi történt?” „Sam. Elment.”


Mint aki rémálomból ébredt éppen, a vadász mély levegőt vett, zöld szemei kigúvadtak, ahogy az angyalra meredt. Emlékezett rá. Minden egyes pillanatra, amit együtt töltöttek, végre, valóban emlékezett. Magához ölelte a férfit, majd hagyta, hogy az is magához szorítsa.

- Uram atyám, Cas, annyira sajnálom! Sajnálom! – egy könnycsepp kúszott végig a férfi szeplős arcát, majd amikor végig gördült rajta, a bézsszínű ballonkabát rögtön be is itta azt.

- Én sajnálom Dean. Mindez nem történik meg, ha – Castiel folytatta volna, de hirtelen eltávolodtak egymástól, és Dean felrángatta a bőrkabátja ujját a jobb kezén.

- Hova tűnt? Hol van Káin pecsétje?! – a vadász kétségbeesetten kereste, de a pecsét már rég nem az ő kezét ékesítette. Cas sajnálattal a szemeiben, szóra nyitotta ajkait, de Dean-nek nem kellettek szavak, hogy rájöjjön mi is történt valójában. – Sam. Sam vette át a pecsétet igaz? – a férfi megdörzsölte az arcát, és hátat fordított az angyalnak.

- Annyira sajnálom. Nekem kellett volna átvenni tőled – suttogta Castiel.

- Hol van most?

- Dea-

- Hol van, most az öcsém Cas?!

- Amikor utoljára láttam, Crowley magával vitte.

- A fenébe, Cas. A fenébe! – Dean szemei könnyesek voltak, akár csak az óvodás kislányoknak, akiknek meghúzták a haját. – Megtaláljuk őket. Megtaláljuk, és a saját kezemmel belezem ki Crowleyt! A rohadék! – kiabálta, majd a falba vágta az öklét újra és újra. Castiel Dean vállára tette a kezét, majd másodperceken belül egy havas tisztáson találták magukat. Dean idegesen rúgott bele a friss hóba. 

Az angyal maga felé fordította a vadászt. – Megtaláljuk őket, ígérem – kezei közé fogta Dean arcát, aki értetlenül meredt rá. Castiel érezte, ahogy a porhüvely minden egyes porcikája megremeg, ahogy közelebb hajol a férfihez és az ajkait az ő ajkára tapasztja. A vadász először ellenkezni próbált, majd lehunyta a szemét és az angyal nyakára csúsztatta a kezeit, majd átkulcsolta azt. A hó hullani kezdett, ők pedig csak álltak ott és éltek a pillanatnak. Dean hátradőlt a puha, de hideg hóba, Castielt pedig magával rántotta. Egy pillanatra eltávolodtak egymástól, hogy levegőt vegyenek, majd Dean megragadta Cas nyakkendőjét, és visszakényszerítette az angyalt az ajkaira. Castiel belenevetett a csókba, majd legurult a vadász mellkasáról és mellé feküdt a hóba. 

- Megtaláljuk őket – suttogta újra és újra Cas. Dean nem szólt semmit, csak nézte a sötét éjszakai eget, a csillagokat, majd Castiel-re pillantott.

- Megtaláljuk őket – ismételte, majd közelebb húzódott Cashez, miközben egy hó angyalt készített a fehér, jeges hótakaróban.

Az imént történtekről, egyikük sem beszélt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése